Olyan furcsa, hogy így lecsúsztál... az üzenőfalamon. Olyan elgondolkodtató, amit nem mondtál ki. Olyan hihetetlen a mi időnk, mintha álmodtam volna. Olyan felfoghatatlan, ami történt és az is ami nem. Olyan idegen lettél, mint mikor még nem ismertelek. Olyan vagy…

Nagymamám jutott eszembe...  A kórházi ágyon feküdt. Beszélgettünk mindenről. Közben fogta a kezem, és megérezte a sok vasat az ujjaimon...aztán mondott egy jó kis NAPI SZÖSZT, pedig nem is említettem neki a Blablát (tetszett volna neki) : - Hű de sok gyűrűd van Gabikám! ....Hát mi van? Ezek…