Nulla. Az akkor is nulla, ha sokszor írják le. Nulla. Nulla. Nulla. A nulla még mindig nulla. Van, aki csak nullát tud. Nullát. Tőmondatokat ismétel unásig. Nulla élettapasztalattal. Aztán egyszer csak borzasztó dolog történt a nullával. Megjelent a világában a MINDENSÉG. Két kézzel szorítani kezdte a számegyenesen elfoglalt helyét, még épp a mínuszok felett...... bevetett pár trükköt a MINDENSÉGGEL szemben és közben mégiscsak lecsúszott a mínuszok közé. A MINDENSÉG szerencsére mindenütt jelen van, így nem megy egy szint alá, nehogy nulla legyen. A nulla így maradt, a MINDENSÉG ment, bár a nulla néha benéz a MINDENSÉGHEZ pár ötletért. Bárcsak tudná használni az írásaimat a saját lelki fejlődéséhez is…de úgy tűnik, hogy a nulla így, kerek egészben teljesnek érzi magát. Bár, azt a matematikai tényt nem ártana figyelembe venni, hogy a nulla, bármennyit is ad ki magából nulla marad. Nulla ötletem van, hogy ez bárkinek is mire jó. Vagyis inkább lenulláznám azt az ötletemet, ami mégis van. Nulla. Átlátszó nulla a helyzet. Nulla sajnálattal átlépek mindezen. A nulla nulla marad. A nem nulla pedig halad. Viszlát! Aki nem nulla annak van vér a pucájában. 

Ez meg hulla jó nulla lett, mert nullában is jobb vagyok! HA-HA-HA

Kép: ...the German artists Heinz Mack and Otto Piene essentially did when they started Zero: revive the post-war art and start anew, refusing to let the World War II further influence them. “So, in a way, Zero happened out of a spirit of resistance to the growing new materialism and with a hope that a new spirit, a new beginning, would indeed create a new era of thinking, feeling and living.”