Mindenkinek volt szerencséje ehhez a kényszer elvonuláshoz. Sokan azzal kezdték,  hogy milyen jó, van itthon elég WC papír és  így már lesz időnk jógázni és kínaiul is tanulni. Na ők azok, akik a legmesszebb állnak a valóságtól. Legalábbis az enyémtől. 

A suli és a munkahely elfoglalta az étkezőasztalt. Egyszerre feltaláltuk a multifunkciós otthont, ami két hónap után inkább egy börtön és egy zárt osztály keverékére hasonlított, mint az édes otthonunkra. A home office még elment volna valahogy, de a home suli az nagy szívás lett, főleg, hogy a mi iskolánk a készségtantárgyakat is véresen komolyan számon kéri rajtunk. Rajtunk, mert mi szülők, vagy én, mint egyedülálló anyuka oldjuk meg a tanárok felfokozott tanítási kedvéből adódó, demonstratívan bemutatott tanári hozzáállás következményeit. Röviden, technika tananyagot készítünk, mikor már a gyerek beájult az ágyba és rajzórára Föld napja plakátot gyártunk miközben abban bízunk, hogy ennél jobban már nem csúszik ki alólunk a talaj. A tesihez füzetet nyitottunk, mert dokumentálni kellett a fürdőkádban buborékolást és az akadálypálya feladatait. Mondjuk nálunk már az első hét után tényleg nehéz volt a nappalitól a konyháig szentségelés nélkül eljutni. Űber örömforrás volt a digitális úszásóra, ami után nem hittem, hogy még meg tudnak lepni.

Sikerült nekik. Épp elhagytam menedékünket egy gyors bevásárlás okán, mikor a bolt előtti parkolóba érve üzenetem érkezett a Krétába. Na, mi van már megint, a 136 még meg nem nyitott üzenetemen felül?! Olvasok, majd kínosan nyüszögő röhögésben török ki. Ez a vég! Ilyen nincs! A világ kifordult a sarkaiból. Minden rendszeren kívül működik, de van ami értelemszerűen maradt a régi: A gyerekem ötöst kapott magatartásból! PLEASE SMILE! IT'S A CANDY CAMERA HA-HA-HA és HA-HA-HA 

Aztán minden erőfeszítésem ellenére elbuktunk. Az éjszakai technikaóra sajnos el-el maradt. Kaptunk gyomorgörcsöt okozó üzenetet és enyhe fenyegetés hangvételű felszólítást a pótlásra. Minden erőmet összeszedve a törtek és a területszámítás gyors váltásai mellett, az ebédfőzés meditatív állapotában és az ügyfelek emailjeit fontossági sorrendben elhalasztva cselekvési terven dolgoztam. Oké, a technikatanár által behúzott Youtube videót megvalósítom valahogy...bár kicsit frusztrált, hogyha egy behúzott videót leadott tanórának tekintünk, akkor miért kell ezt nekem a való világban legyártanom?!

A motiváció erős volt. Mindenre kész vagyok a gyerekem technika előmenetele érdekében. Holnap már bele is fogok. ÉS BUMMMM! Akkora karót kaptunk a Krétába, hogy kiállt a telefonomból. A reakcióidőm sajnos nem volt elég jó a pótlásra. Így kettes vagy hármas leszek technikából harmadikban, 2020-ban, anyukaként. Ez az ÉN karantÉN bizonyítványom. Nem a gyereké. Ő 9 évesen nem szerez be sem a karantén ideje alatt, sem máskor alapanyagot a kreatív feladatokhoz és nem tölt fel fotókat az online felületekre és sajnos nélkülem még nem kezd neki szélforgót készíteni sem. 

Minden motivációm odalett. Megsemmisült az akarás. Már nem érdekel, mert ez az Ő bizonyítványuk magukról. 

Utána jártam, a tankerület és az Oktatási Hivatal is az iskolákra bízza, azaz nincs központi elvárás a tananyag számonkérést tekintve. A készségtantárgyak esetében pedig még több kiskapu létezik/lehetne csak azért, hogy a kormányrendeletek szerinti könnyítések a kisiskolások szüleit is elérjék. 

Volt jobb tavaszunk, volt jobb bizonyítványunk és volt olyan is, amikor még a pedagógusi feladatokat a pedagógusok látták el. 

Kép: Norman Rockwell: Happy birthday, Miss Jones!