Hű, igazán fárasztó hét áll mögöttem és akkor még beneveztem egy péntek esti bevásárlásra is. Felkaptam trendi szatyraimat, fejben összegeztem a listát, no nem termékenként, csak nagy kategóriákban gondolkodom ilyenkor. Lesz nyolcórás - nem After Eight, hanem nyolc órán át rotyogtatott - húsleves, szezámos, rántott csirkemell krumplipürével, ubisalival. Nagyon klasszikus, de a gyerekek már csak ilyen régimódiak. HA-HA-HA
Végigfutok fejben a lakáson, így tudom mi kell még, ami nem ehető. Oké, be a kocsiba, CD majdnem full hangerőn. Kicsit zsufi még a város, ám a zene kárpótol. A Tisza Lajos körúton együtt hallgatjuk a villamosmegállóban várakozókkal. Szóval lendületes hangulatba hoztam magam a tudatos vásárlás érdekében.
Csak semmi elcsábulás, az nem kifizetődő, bár mindig felhasználok mindent, de jobb, ha kézben tartom a dolgokat. Bedobom a százast, gurulok....egészen a bejáratot követő zöldségesszigetig. Tudatosan veszem a polcokról a répát, gyökeret, zellert. Majd kevésbé tudatosan felnézek, pont egy magas, számomra megfelelő testtömegindexű, elég jó pasi szemébe. De ő kezdte. Én csak visszanéztem HA-HA-HA
Szépítek azért, mert ismerem kb. 20 éve. Mindig tetszett, de én akkor éppen mindig férjnél voltam.
Azóta, ha összefutunk bókol és kedvesen érdeklődik felőlem. Most is így kezdi, de ma sokkal közvetlenebb. Már úgy 5-6 perce dumálunk, mikor félreérthetetlen ajánlatot tesz, igaz virágnyelven.
Kedvesen hárítom, mondván eddig nem volt ilyen, de azért szeretném helyre tenni a képet:
- Mekkora is a kicsi? Ugye nemrég született...
- Jaj, hát már 1 éves - húzza mosolyra a száját és egy pillanat alatt visszazökken apukává. Ám csak egy pillanatra, mert megint rám néz és láthatóan zökken egy nagyot:
- Hű, az asszony nagyon vigyáz rám, tudja milyen voltam rég. De veled most bűnöznék. - mondja ezt a szemembe és látom, hogy kezd beindulni....a bevásárlóközpont közepén. Magához húz:
- Adj egy puszit! - és ő már adja. Nagyon erős, de nem erőszakos, csak határozott. Nem tudja, hogy ez a gyengém...igen, a határozottság...hát most pont a bevásárlóközpont közepén.
- Ne hülyülj, itt mindenki ismer minket, a híre hamarabb hazaér mint te! - bontakozom ki a nem is olyan rossz ölelésből. Remélem nem látszik, hogy egy női nem 20 év után akár igen is lehet. Másról kezdek beszélni, előre vetítem a találkozó végét, de piszkos jó szimata lehet, mert még egyszer nekifut.
- Oké, csak egy búcsúpuszit adj! - és igen, magához von, a fülembe lehel....nagyon tudja mit csinál...én kevésbé. Nesze neked tudatos vásárlás. Ez a totál elcsábulás esete...2 kiló krumpli helyett egy 100 kilós pasit sikerült beszereznem eddig. Érzem, hogy bekattant...súg a fülembe egy nagyon nem tisztességes ajánlatot, virágnyelv tolmács nem kell, és mindez egy boltban. A kamerák remélem nem hőérzékelősek...az most ciki lenne, hogy hol vörösödik a hőképünk. ....És mindezek ellenére normális nőnek érzem magam, mert a vágy katalizátora leginkább a szenvedély. Na, abból itt most túladagoltak engem.
Mindamellett le kell szögeznem, hogy néhány levezető kör a gondolák között rádöbbentett, hogy ez a férfi típus rajta van a zsáner-listámon. Tudja mit akar, szenvedéllyel ér hozzám, a megjelenése rendben...csak ez a család dolog ne volna a háttérben. Nem, az agyam mégsem erre vágyik, ez nem tisztességes, igaz, bűnösen izgalmas. Pro és kontra, 10 perc élmény mindenképp adatott. HA-HA-HA Tudom, nem a legcivilizáltabb mindez egy bevásárlóközpont kellős közepén, a #metoo zaklatások korában, de az húzzon kék harisnyát, akiben nem mozdul meg a kisördög egy ilyen ösztön típusú találkozás alkalmával.
Mégis tudatos maradok. Shoppingolni is csak így lehet, különben egyszer csak egy egész pasival térek haza a pénteki bevásárlásból. Bla-bla és HA-HA-.......OOHHMMMMMMMMMM.............
Kép: reddit.com
